Manchester stadion helyett alvás:)

2009 augusztus 5. | Szerző: AnnaésCsabi |

 Koncert után beállítottam a telefonom,hogy odaérjünk 9:30-ra a Royal Albert Hall-ba.Fel is keltünk 8kor,lementünk reggelizni,de olyan furcsa volt,hogy kevesen vannak…Aztán ránéztünk az étteremben lévő órára és ott még csak fél 8 volt…Elfelejtettem,hogy a telefonom nincs átállítva és az időeltolódás miatt egy órával korábban csörgött:).Így bőven volt időnk mindenre.Odafele bementünk a Tecsóba és vettünk fini péksütiket.Utunkat a mókusok keresztezték és mondták,hogy addig nem mehetünk tovább,míg nem adunk nekik egy harit:).Így odanyújtottam nekik egy kis darabot a csokis sütiből és az egészet kikapta a kezemből az egyik és elszaladt előlünk:).Már gyakorlott volt.Miután lekenyereztük-vagyis lesütiztük-a mókusokat,időben odaértünk a Hallba.Sajnos ott nem lehetett fényképezni,pedig lett volna mit.Olyan gyönyörű volt az egész.Megnézhettük a Királynő páholyát,éppen zajlottak a Király és Én próbái.Az egész színpadot tóvá alakították és az idegenvezető mondta,ha tudjuk,mindenképpen nézzük meg,mert csodálatos,Ő már háromszor látta.A kupoláját teljesen bele lehetne forgatni az épület törzsébe és a tetején gombaalakú építmények vannak azért,hogy a visszhangot felfogják.Körbe a folyosók tele vannak hírességek képeivel,akik felléptek ott,vagy vendégek voltak.Elmesélte a hölgy,hogy nem szabad táncolni,felállni az előadások alatt.Ezt eddig egyetlen ember szegte meg,Nelson Mandela.A Királynő a páholyában látta vendégül és annyira tetszett neki a látott koncert,hogy az egyik számnál felállt és táncolni kezdett.Mindenki mutogatta neki,hogy üljön le,de Ő nem tette.Ekkor a Királynő felállt és szintén elkezdett finoman táncolni.Így mindenki ezt tette és a botrány helyett szép emlékként maradt meg mindenkinek ez az este.A túra után bementünk a shopba és kaptam egy pólót,amin ez áll:I’ve performed at the Royal Albert Hall.Ezután visszamentünk a szállodába,hogy magunkhoz vegyünk könyvet és együnk valamit,mert Manchesterbe hosszú lesz az út-gondoltuk.Csabi Manchester szurkoló,pólója is van,meg bögréje,meg minden.Persze ha vesztenek,azért nem sírja el magát,de az Ő ereiben is a vörös ördögök vére csörgedez,attól lesz igazán vörös színe.Úgyhogy gondoljunk,elmegyünk a stadionjukba,a zarándokhelyre:).Az ebédünk hát….érdekes volt.Kínaiban ettünk és Én édes-savanyú csirkét kértem.Tisztára narancssárga volt,de tényleg.Csabi nem tudom mit evett,az jobban ízlett,de nem ettem egyikből sem sokat.

El is indultunk a vonatállomásra és odaérve megdöbbenve tapasztaltuk,hogy nem olcsó itt a vonatozás,nagyon nem…Kértünk két retúr jegyet Manchesterig.Azt mondják 180 font.Először le sem esett.Mondom tessék?Aztán elmondta még egyszer.Tehát cirka 60 000 forintért ki is juthattunk volna.Ez egy két és fél órás vonatút ára.Nagyon komoly.Azért ekkor kicsit meglepődtünk.Mondtuk,hogy köszi…Így hát hazamentünk aludni:).találkoztunk egy nénivel,mert éppen tanakodtunk,merre is induljunk és egyszer csak megszólalt egy hölgy magyarul és kedvesen útbaigazított minket.A buszról készítettem ezt a képet.Ilyen kerítéssel takarták el,hogy éppen felújítottak egy épületet.Szerintem nagyon jól nézett ki.

Alvás után bementünk a városba.Gondoltuk felmegyünk a London Eye-ba.

Big Ben busszal.

Busz nélkül.

Parlament

Odaérve aztán szomorúan konstatáltuk,hogy nem járt a London Eye.Pedig csak fél 10 volt,gondoltuk biztos megy még ilyenkor.Ők úgy gondolták,ne menjen.Ott a közelben volt egy játékterem,vagyis inkább egy játékház.Régi pénztologatós játékokkal,dodgemmel és táncszőnyeggel.Mi is tologattunk pénzt,nyertünk is,de aztán egyszer csak már nem volt a kezünkben több apró.Azért jól ki van ez találva:).




Másnap vásárolgattunk még az Oxford streeten(elképesztő,milyen hosszú) és visszaérve a szállásra láttuk,hogy a következő buszt el kell érnünk,ami a repülőtérre megy,mert ha az utána következővel mennénk,lekésnénk a repülőt.20 percünk volt odaérni a buszig.A Marble Archnál gondoltuk,hogy felszállunk,de nem jött a busz és akkor láttuk meg,hogy a másik oldalon állnak.Csabi átrohant,aztán egyszer csak elindultak a buszok.Én meg ott álltam a két bőrönddel a túloldalon.Látom,hogy Csabi sétál visszafele.Nem vártak meg minket.Átcipeltük a bőröndöket,hátha még jön busz korábban,de nem jött,csak másik társaságtól,arra meg nem volt jó a jegyünk.A tanulság,hogy nem retúr jegyet kell venni és így visszafele is mehetünk nekünk tetsző busszal.vagy előbb el kell indulni:).Leintettünk egy taxit és elkezdtük üldözni a buszt,mint a filmekben.Nagyon komoly volt:).A sofőr nagyon aranyos volt,mindent megtett,hogy elérjük.A harmadik megállónál sikerült is elcsípni a buszt.A sofőr persze mondta,hogy nem tudott volna várni egy percet.Na igen,persze.De legalább ezt is kipróbáltuk,hisz a titkosügynököknek tudni kell buszt is üldözni.Ha most elmondtam,hogy titkosügynökök vagyunk,akkor ugye már nem vagyunk annyira titkosak:)?Az utunk hazafelé kellemes és biztonságos volt.A hátszélnek köszönhetően fél órával előbb hazaértünk.Fantasztikus volt ez az öt nap és reméljük novemberben visszatérhetünk és megnézhetjük Paul Potts koncertjét a Royal Albert Hallban.Remélem a metrósok addigra elérik,amit szeretnének és a nap ugyanolyan szépen fog sütni,mint a kint létünk alatt tette.James fantasztikus volt és akkor mostmár jöhet a gyűrű:).